Kb. 200 méter gyaloglás várt még ránk, mert a torony a Shiba Herceg Park szélén van, amelyen – nagyon helyesen – nem lehet autóval átvágni.
Már ott magaslik!
Ez a park közepén, a 17. században (egész pontosan 1622-ben) épült Zojo-ji buddhista templomegyüttes egy része.
A park egy másik szép, csörgedező-patakos része.
Pár méterre innen (szintén a park része) van a Tokugawa dinasztia temetője. A mai, elnyugatosodott japánt látva itt nyugTALANkodnak az azonos nevű shogunátus uralkodói és családtagjaik, akik a korábban már említett, a tradícinális japán utolsó, békés, politikailag szilárd, gazdaságilag prosperáló időszakának, az Edo korszaknak a vezetői (picit pontosabban: katonai diktátorai) voltak.
Hoppácska! Impo… gigantikus.
Vanda gyanúsan pillant a lesifotósra a lyukacsos növényfal előtt.
Ez pedig már odabent az előtér, a jól megszokott és már egyálalán NEM meglepetéssel a digitalizációt illetően. Amekkora lendülettel hangsúlyozta a szükségességét minden “jól értesült”, “tapasztalt” utazó és ajánló, de még a saját a site-ján a Tokyo Tower is, annyira senkit nem érdekelt, hogy van-e online előre foglalt jegyünk és időpontunk.
A jegyből egyébként kétféle volt. Az egyik a main deck-ig szólt 150 méter magasba, a másik a top deckre, ami 250 méter a talajtól. A jelentékeny diffi miatt természetesen az utóbbit vettük. Főleg, mert welcome drink is járt hozzá és exclusive tour. 😀
Leave a Reply