Lotteria a japán McDonalds (vagy BK)

Oszaka óta vágytam kipróbálni az 1977-ben alapított Lotteria, a reklámot idézve 300% sajtot tartalmazó, Erkölcstelen kódnevű sajtburgerét. A leírás szerint a 8 mm-es, sózott, borsozott és oregánóval kevert marhahús pogácsára olvasztanak egy közelebről nem pontosított sajtlapot (sárga), majd az egész alá és felé kerül egy-egy nagy adag hokaidói camambert-ből, fehér cheddarból és mascarponeből álló olvasztott sajmix. Akinek erre nem indul be a nyálelválasztása, az nem ember:

Így nézett ki a valóságban, sült krumplival:

További érdekességek az egész nap sütött, sok tíz liternyi pálmaolajtól nehéz levegőjű gyorsétkezdék japán verziójából:

Mivel dohányozni éttermekben márpedig KELL, ezért a cigiseknek egy külön kis nagy akváriumot hoztak létre:

Újabb bizonyíték – ha a sushi létezése önmagában nem tenné nyilvánvalóvá -, hogy a japánok másként kezelik az ételek eredeti, előkészítetlen, nyers állapotát. Míg mi kb. olyan tabuként állunk hozzá, mint a halálhoz és inkább mindenki azt szeretné hinni, hogy a grillcsirke egyszer csak LESZ, de minimum így kel ki a tojásból, addig ők kifejezetten ínycsiklandó, étvágygenerátorként gondolnak az originális állapotra. Legalábbis az, ahogyan a tálcán elhelyezett – evés közben nézegethető – reklám fesztelen nyíltsággal büszkélkedik a hamburger buci eredeti, nyers tészta állapotával, nem beszélve az éppen csak nem véres, darált marhahúsról, meglehetős egyértelműséggel támasztja alá az európából nézvést perverz ízlés valódiságát.