Egész biztosan nem voltunk elég parkban, hogy ebból általánosítsak, ezért csak annyit mondok, ahol eddig jártunk ott lelombozóan sok helyen volt olyan széles aszfalt út, hogy Wermacht Harmadik hadtest felsorakozhatna rajta. Széltében, egymás mellett. Így nehezebb kicsit megélni a természetközeliséget.
Ilyen volt, amikor átjutottunk a kapun (hátizsák beltartalom-ellenőrzés után!)
Ja, igen, fontos lehet, hogy ez tehát csak a Keleti kert. A nyíllal jelzet hídacskán jutottunk be 16:35-kor. Annyi gond volt, hogy az őrök mondták, hogy 20 percünk van és utána zárás. :/ (De már ez is mekkora jófejség. Felén ilyenkor már vagy nem engednének be, vagy minimum szemmel vernének. Röviden: Kapkodás volt.
Szép kőfal?
Előtte vízesárok.
Aszfalt minden mennyiségben. Amúgy lehet, trükk? Ilyen kontraszt-párral még gyönyörűbbnek látja az ember az amúgy is csodaszép fákat? 🙂
Ugyanaz közelebbről Amon Ré (Ra?) napisten reinkarnációjával a fa alatt.
Sajnos nem jön át milyen szép trió volt volt, az amúgy tök szép, de ennél a képnél hátrányos naplemente fényében: Két babérlevél-szerűségeket növesztő, jobbra pedig egy pirosbogyós termésű fa.
Próbáltam más szögből, de ez sem segített az aranysárga alacsony beesési szögű fény miatt.
Imádom ezt a fajtát is.Tök szép a kis tányérbokor-szerű lombszigeteivel.
Giccsművészet #sok! Természetet körbeveszi és apró helyre szorítja a felhőkarcoló-betonacél erdő. A félbevágott fák miatt megszámítom 3000 euróért az utánnyomatot.
Paolo Coelho valami nagyon MÉLY és FONTOS idézetét szomjazza a kép, szigorúan írott-betűtípussal, természetesen dőlt betűvel, idézőjelben, három ponttal a végén. 🙂
Leave a Reply