Szendvicsebéd

Szóval * magyarázat a kettővel ezelőtti posztból az üzleti negyed kapcsán: Közismerten rossz omen nem túlárazott étkezésre egy gazdag üzleti negyed. És mennyire jól sejtettük. A nem túlgondolt nevű Looking good büfében nem emlékszem pontosan, de fájdalmasan sokat fizettünk 2 sajtos-csirkés toastért a sültkrumplival és narancs üdcsikkel. Finom volt, de így már nem esett olyan jól [insert Dagobert Bácsi fej]. Tök szívesen fizetek sokat, sőt extrém sokat ételekért. ..ha különleges / nagyon finom. A sajttal és csirkemell kockákal kitömött szendvics lényegéből fakadóan nem tud ilyen lenni.

Azt sajnálom viszont igazán, hogy neki lehetett volna futni egy igazi haggis töltelékesnek is, de nem voltam elég bátor. A haggis hagyományos skót töltelék. Pontosabban, persze a töltelék a lényeg, de ők toast helyett birkagyomorba töltik. Savanykás íze van és következők a fő komponensek. Mind darálva: birka szív, birka tüdő, birka máj, hagyma, zabliszt. Annyira, de annyira undorítóan hangzik főleg a savanykás kitétellel, hogy egyszer meg kell kóstolnom, hogy aztán az unokáimat is rémisztgethessem majd, amikor elviselhetetlen öregember leszek.

Tehát Looking Good:

“Ebéd”:

Na ez meg mennyire kedves dolog volt! Egy fős személyzet – látszik az előző képen. A dél körüli főműsoridőben Weöres Sanyi bácsit idézve szerencsétlen a lábával karikázott, a kezével citerázott, a fülével figurázott és mégis: Amikor látta, hogy magam mellé teszem az amúgy tiszta padlóra a táskát, ugrott és hozott egy sámlit a másik asztaltól, majd egy kosarat valami pultról és abba rakta a táskámat. Thats what I call service, kérem.