Tradícicák

A régi városnegyedben is jártunk. 

Így nézett ki a környék pár száz évvel ezelőtt. (furcsa lábuk nőtt az embereknek és akkor nem volt még orruk.) 

Kettősség number Sok.  Tényleg nem értem, hogy egy, a környezetére ennyit adó, precíz népség hogy érzi magát okéban ezekkel a trehány pókhálókkal. Oké, hogy egész majd’ egész ázsiában ez van, de könyörgöm, az  utcaporszívózó, robotos japánban? Nem tudok kitalálni magyarázatot. Ha történelmileg úgy alakult, hogy nincsenek oszlopok, vagy rengés miatt nem jó, ha vannak és mindenhol lengőkábel az is rendben van, de legalább kötegelni, nem lehetne?

Egy egy karneváli hangulatú nemzeti ünnep éjszakája után azért nem tesztelném itt, hogy BEitalozva is olyan szabálykövetőek-e helyiek, mint egyébként. Vannak egyébként tippjeim miután olvastam, hogy Tokió Shinjuku negyedében van ehhez hasonló sikátor, aminek a neve angolra fordítva Piss Alley.

Na ez már nem olyan régi korszakot ábrázol, mert addigra már más fából faragták a helyieket és még orruk is lett.

Mondjuk ennyire ez sem volt jó, hogy kétszer rakjam be.

A repülő egyszarvú-lány, evezve éneklő debilgyerek és párducmintás alsógatyás, szarvas-ősember trimvirátustól kérhető kívánságokkal teli kődoboz.