Nehéz elhinni, de utólag meg tudom magyarázni. Mert ki az a hülye, aki az osakai Dotonboriban egy indaia étterembe megy? Hát MI! 🙂
Ennek megfelelően az elképesztően alacsony árak, kiváló minőség és brutális adagok ellenére az japánban szokatlanul nagy, európai méretű, második emeleti étteremben (mondtam már, hogy mindig a földszint az első? asszem, igen.) hatan tartózkodtunk: Vanda és én, a pincér, a pincér kedves felesége és cuki pár hónapos babája, illetve a szakács.
Kérem, mi itt olyat ettünk, hogy megnyaltuk mind a 10 ujjunkat. És nem azért mert indiait tradícionálisan kézzel eszünk. Az 100 yenes menüben 2 adag curryt lehetett választani 4 féléből járt hozzá egy naan (az indiai lepény), ingyen jeges víz, amitnyomban utántöltött a mosolygós pincérlegény, ha apadni látta, és kömyénmagos snack plusz leves.
Én a budapesti naan méretekhez szokva rögtön mondtam, hogy nagyon éhes vagyok, kettőt kérnék majd. -> “Indeed, sir!” és olyan autentikus indiai volt a hely, hol hála Ganéshának el is felejtette a rendelésem, mert rájöttem, igen nehéz dolgom lett volna, miután megláttuk ezt a naan szörnyet:
Leave a Reply