[prepper] Nem tudtuk, szabad-e, de itt átlopakodtunk. Yamaha motor, ha valaki az a típus, hogy érdekli.

Egy emlékmű, ami emléket állít annak, ami egykor fontos volt, de már nem van, mégis gondoltak rá (fogalmam sincs mi lehet):

Bonsai-előkészítő kézikézüléket is kislestem. Imádom a bonsait! Csinálni totálisan alkalmatlan és türelmetlen vagyok, de csodálom őket és birtokolnék sokat – ha lenne, aki értve csinálja. De a valóságban sajnos egy vérszomjas, kegyetlenül magas frag-számmal rendelkező bonsai-sorozatgyilkos vagyok. :/


A táblán az állt, hogy mindenki csak saját felelősségére, mert nem a legjobb állapotban van.

Az alábbi képről az a történt jut eszembe, amikor egy zseniális nyelvi érzékkel bíró haverommal középsuliban ültünk egy asztalnál egy nem ilyen szép, de közel ennyire terebélyes fa alatt egy kocsma teraszán. A társaságot színesítette még egy közös haverunk, egy amolyan fizikailag és átvitt értelemben is csetlő-botló, Sebaj Tóbiás karakter. Ő mesélte percek óta, elhanyagolható empatikus érzékkel, de nem rossz szándékkal a szintén velünk lévő szerelmi csalódott srácnak, hogy a lány, aki otthagyta milyen jól érzi most magát az új lovaggal. Erre sóhajtotta a haverom tekintetét lassan az égre és a fa hatalmas lombozatára emelve: Istenem.. Mekkora nagy fa(..)..

Leave a Reply