A szerencsesorozat-vasúton nincs fék!

Kezdődött ugyebár a sim kártya utolsó pillantban megérkezéssel. A lengyeleknél is volt valami, de már nem emlékszem sajnos, mi.

Tokióban az eddig eltöltött napok alatt csudijó idő volt, kivéve ma, amikor egész nap esett és mi éppen elutaztunk. Naganoban és környékén viszont előző napokban esett és fog is esni, meg hideg is lesz kivéve ma, amikor csak dél körül esik kb. 20 percet és az is inkább ilyen demo-jelleggel, pár mm-t. Naugye!

Amikor bejárathoz értünk két dolog derült ki:

1. A 10 vs 40 perc gyalog a buszmegállótól úgy jött ki, hogy az egyik forrás a kapuig számolta, a másik majmos fürdőhelyik, ahol a jegyet is vásárolni kell.

2. Az alábbi a képen a kapu, ahol egyrészt látszik, hogy még 1,6 km séta az erdőben, másrészt ott egy nagy piros X is.

Ami viszont nem látszik, hogy a rosszat sejtető piros X alatt az a felirat állt, hogy szorrikák vagyunk, de a majmok ma már visszamentek a hegyekbe, nincs mit látni. Aláírás: majompark.

Lefelé görbültek a szájak, őszintén bevallom. Na de ha már itt vagyunk, nézzük meg a hűlt helyüket legalább. Mondtam Vanádnak, hogy ne szomorkodjon, simán belefotosoppolok a vízbe majd párat, sőt ha akarja még őt is mellé a vízbe, fürdőruciba. Készült forrásanyag bőven horvátországban idén nyáron.

Lehajtott főkkel bandukoltunk tehát át a kapu alatt, mert úgy tűnt nem tart ki örökké a szerencsénk.