Hachikóról

 A kutyát egy Eizaburo Ueno nevű, a Tokió Egyetemen oktató professzor vette magához az 1920-as években. Nagyon szerették egymást, de értelemszerűen a munkahelyre nem járthatott az öreggel, ezért mindig a Shibuyáig kísérte, aztán mikor végzett a prof, oda ment elé és várta – gondolom 100 éve még mások voltak a viszonyok Tokióban és kóborolhatott, bandázhatott a többiekkel, amíg eltelt a nap. 🙂  Aztán 1925-ben egy napon a prof szokás szerint bement dolgozni, a Shibuyán elköszöntek, majd mindenki ment a dolgára. Hachikó 15-kor ott várta farokcsóválva az gazdit, de az nem jött. Aztán másnap sem. Meg azután sem. Az egyetem lett rosszul és ott halt meg. 

Hachikó viszont haláláig, egész pontosan még 10 évig minden nap ott várta 15 órakkor, így a környékbeliek, meg város is úgy gondolta, hogy megérdemli, hogy egyrészt elhamvasszák és a porait a gazdája mellé temessék, másrészt, hogy kapjon egy szobrot a téren, ahol annyi évig várt hűségesen.