Segítségek

Egész rövid bolyongás után megtaláltuk a vonatunkat. 

Apró japánság: A vonathoz vezető mozgólépcső mellett állt egy kb. 60 plusszos reptéri alkalmazott néni, aki minden érkezőnek meghajolt és kinyújtott karral mutatta, hogy “erre  tovább”. (Úgy értve, hogy az egyébként csak egy irányba mozgó mozgólépcsőre lépőknek.)

Biztos ami biztos, kerestem valakit, hogy mindent jól írtam-e fel, jó helyen vagyunk, jó vonatra szállunk-e. (A japánoknál az a hatalmas tréfa járja, hogy azonos vágányról pár per eltéréssel más irányba indulnak vonatok (vagy ezt már írtam korábban?))

Ezúttal az alábbi képen, bőrönddel ücsörgő srác sietett a segítségünkre, hogy igen, ebbe a kocsiba kell szállnunk, ő is ebbe száll be éppen. …majd azzal a lendülettel le is szállított minket a kaller, mert csak 15 perc múlva lehet beszállni. 🙂

Egyébként az van, hogy a vonatokat mindegy, milyen gyakran közkednekk (ez pl. naponta 10-szer ugyanazon a vonalon), minden újabb kör előtt kitakarítják.

Később is töltök még fel képeket, vonatról, buszról, metróról, mert nem lehet megunni ezt a vetületét sem a dolognak. Nekem itt nyert értelmet az “enni lehet a padlóról” kifejezés.