Épen, egészségben!

Megérkeztünk. Azonnal annyira japán minden, hogy szavak nincsnenek. Nem ám ész nélkül leözönlik a csorda a buszba, hanem szépen fehér kesztyűs “rendőrök” terelgetnek minket az amúgy is jól láthatóan felfestett csíkokon.  A buszvezető bácsi (szintén fehér kesztyű tHermészetesen) meghajlással köszönt minden egyes utast, aki felszáll, majd ajtó bezár, indulás a terminálhoz.

Útközben szuper aranyos kisautók! Nem jut eszembe, de van valami neve ennek a kategóriának, ami csak japánban elterjedt és szinte minden helyi autómárka csinál ilyen motorikusan is apró, 1000 ccm alatti autókat.

Bent egy csodálatos – később több más helyen is felfedezett, ilyen formán azt mondanám japán-specifikus – jelenséget ismerhettünk meg. Egyfajta magvalósult oximoron, amit én úgy neveztem el, hogy Szabályos Káosz.

Látszólag szuper szervezett minden, kb. 10 méterenként 2-3 reptéri alkalmazott, akik villámgyorsan kérdéseket tesznek fel érthetetlenség-közeli akcentussal (de sajnos annyira közeli, hogy már oda is értünk, sőt áthaladtunk rajta 🙁 ), majd a válasz alapján látszólag terv szerint elirányítanak valahová, amit viszont néha felülbírál egy másik ember esetleg még ott helyben, vagy kevésbé szerencsés esetben később (”3-asnál kisebbet dobtál, lépj vissza 2 mezőt!”).

Egy kedves, az akcentusa alapján félreérthetetlenül ausztrál hölggyel mindketten hüledezve a “rendszeren” végül is megállapítottuk, hogy a japán nemzeti PR világverő teljesítmény, amennyiben teljes sikerrel hitette el az egész világgal, hogy ők az egyik legjobban szervezettebb társadalom.

Bekerültünk pl. egy olyan COVID papírokat ellenőrző sorba, ahová egész biztosan nem kellett volna, hiszen hetekkel előre elküldtünk minden doksit egy appban, amit “kézzel” ellenőrzött valaki a túloldalon és úgy kaptunk engedélyt, hogy mi fast tracken mehetünk, nem kell semmilyen ellenőrzés.

A minap panaszkodtam, hogy a Magyar Államkincstárnál is van egy applikáció, amit a honlapon nyomatékosan kérnek, hogy minden ügyintézés előtt töltsünk ki, mert a végén megkapott kóddal sokkal gyorsabb az ügyintézés. Ezzel együtt, miután mindezeknek megfelelően végigküzdöttem magam rajta és odaérve büszkén mutattam az ügyintézőnek, ő legyintett egyet, hogy felejtsem el, idézem szó szerint: “hülyeség”. No éppen ez történt itt is.

De nem ám csak  COVID ellenőrzésnél!  Megcsináltam a vámra (külön applikáció!), a migrációs hivatalnak (külön applickáció, amiről aztán kiderült, hogy azon belül lehet a vámot is újra kitölteni és megadni és akkor nem kell 2 applikáció), hogy aztán mindenhol legyintsenek rá és papírok kitöltését kérjék.

Innen is köszi a légikísérőnek, aki erősködött, hogy töltsem ki még a gépen ezeket a doksikat akkor is, ha én fölényeskedve állítom, hogy én ilyen komputeres gyerek vagyok, már kész van minden egy(-két-három) appban.

Mindenesetre végül átértünk minden ellenőrzésen, minden remekül ment. A vámos megkérdezte, hány napig maradunk, válaszoltunk, majd officiálisan is BELÉPTÜNK JAPÁNBA!